Folytatjuk a múlt heti sorozatunkat újabbb olyan olasz szavakkal, amelyeket nem lehet, vagy nagyon nehéz egy szóban lefordítani más nyelvekre.
Meriggiare
Az egyik legkülönlegesebb olasz szó, melyet Giovanni Pascoli költő tett híressé, a „meriggiare” kifejezés. Ez a szó a forró délutánokhoz kapcsolódik, és azt jelenti, hogy árnyékban pihenni, elkerülve a tűző napot.
A mediterrán országokban, különösen Olaszországban, a déli órákban gyakran szünetet tartanak, hogy elkerüljék a rekkenő hőséget.
Pantofolaio
A pantofolaio szó eredetileg a „pantofole” (papucs) szóból származik, és olyan személyre utal, aki szeret otthon maradni, kényelmesen elnyúlni a kanapén, magyarán mondva tipikusan otthonülős.
Jelentheti azt is, hogy valaki kerüli a társasági életet vagy a kalandokat.
Al Dente
Az al dente az olasz gasztronómia egyik legismertebb, de mégis lefordíthatatlan fogalma. Szó szerint azt jelenti, hogy „fogravaló”, és azt a textúrát írja le, amikor a tészta vagy a rizs még enyhén kemény, kellemesen harapható.
Az elérése igazi művészet az olasz konyhában, hiszen ez a tészta pont tökéletesre főtt állapota. Nem túl puha, nem túl kemény – éppen ideális. Az olaszok számára ez nemcsak technikai kérdés, hanem az étel iránti tisztelet kifejezése is.
Boh
A „boh” az olaszok egyik leggyakrabban használt szava, amit mondhatunk, amikor nem tudunk, vagy nem akarunk választ adni. Lényegében a jelentése: nem tudom, fogalmam sincs.
Tökéletes válasz akkor is, ha kényelmetlen a kérdés, vagy ha egyszerűen csak nem akarunk túl sokat magyarázkodni.
Ha esetleg nem láttad a múlt heti bejegyzést, ezen a linken keresztül megtanulhatsz még néhány lefordíthatlan olasz szót! A presto